Én még mindig nem tudom, hogyan kellene jobban elhinnem azt, ami van, és felejteni, ami nincs.
Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet.
Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.
A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.
Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércműnek tűnne csupán.
A meglepő jelenségek és furcsa véletlenek magában az életben fordulnak elő, amely sokkal izgalmasabb, mint a képzelet bármely játéka.
Nem kellett néki álkoldus-gunyába
öltöznie, ruhája csupa rongy.
Úgy tért haza, mintegy sírjából kiásva,
úgy tért meg, mint a régi fájdalom.
Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik.
Aki elveszíti a kapcsolatát a valósággal, előbb-utóbb hibát hibára halmoz.
A valóságban nem süt örökké a nap, a szellő sem mindig meleg, s ha valamire szüksége van az embernek, magának kell megszereznie.
Minden nagy jelentőségű változás olyan, mint a halál (...). Csak akkor pillantod meg a túloldalt, ha már odaát vagy.
A pokol a földön van. Nem kell keresni. A mennyország is itt van valahol, de oda a tisztítótűzön át visz az út. Meg kellene találni a tisztítótüzet, mert a keserűség, a harag, a gyűlölködés és a rosszakarat már az egekig ér.
Amit e szem ébren lát,
Annak hasson bűve rád,
Azt szeresd meg, azt imádd;
Tigris, medve, macska bár
S lenne vadkan, leopárd:
Véld, hogy az szerelmi pár.
Inkább egy valóságos pokol,
mint a képzelt paradicsom.
Nézek, nézek, nézek
hóförgetegbe, füstbe, kávézaccba - - -
olykor olvasok is
(nem jelekből, ó nem, csak könyveket,
újakat ritkán; régebbieket).
És semmi. Mindig semmi.
Ismétlődő, értelmetlen jelek.
Krónikus üzemzavar? Kétségb`esett üzenet?
Ki tudja? Én mindenesetre így
leszek mindentől,
ha nem is szabadabb,
mentesebb.
Az ésszerűség nem más, mint maga az ész. Az érzés gyakran a lelkiismeret. Az egyik az emberből, a másik fölülről jön. Ezért az érzésben kevesebb a világosság, de több az erő. S mégis, micsoda erő van a szigorú észben.
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.
A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
A biztos rosszat is jobb tudni, mint a bizonytalan legrosszabbra várni.
Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan - és nem csupán kivételes esetekben - támaszkodnak a bennük levő erőre.
A legfőbb veszély, ami politikusra leselkedik, az a valóságvesztés.
Egy régi közmondás azt hányja szemünkre, hogy sokszor a fáktól nem látjuk az erdőt. Egy mai közmondás viszont azt tudathatná velünk, hogy a kavargó sok valóságtól nem látjuk azt a valóságot, amely élni segítene.
A szív hazudik, a fej megtréfál, de a szem az igazat látja. Nézz a szemeddel! Hallj a füleddel! Ízlelj a száddal! Szagolj az orroddal! Érezz a bőröddel! Akkor következik csak a gondolkodás, utána, s így megismered az igazságot!
Egy bizonyos ponton túl a személyes érzelmeket alá kell rendelnünk a rideg tényeknek.
Rossz világ van, mert munkanélküli, bizonytalan sorsú emberek üveggyűjtögetésből élnek... Jó világ van, mert a szemetesládák, a bokrok alja, az árkok tele vannak pezsgősüveggel, s még a szemétben guberálók is autón járnak.
Az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész.
Nem kell mindig hinni abban, amit szeretnénk igaznak tartani.
Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek.
Eltelik fél óra, fél órán keresztül hiszek a történetben, amit az imént találtam ki, aztán eszembe jut, hogy az egész csak álom.
Bármiben hiszünk is, szertefoszolhat. Attól, hogy hiszünk benne, még nem válik létezővé valami.
A valószínűtlen dolgok a legszebbek az életben! Amiről nem is mer álmodni az ember, és egyszerre valósággá válik.
Az embernek szembe kell néznie a realitásokkal, de néha annyira jó álmodozni!
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.
Valahogy úgy vagyok a csodákkal, mint John C. Lendvay, hajdani kriminalisztikatanárom az olcsó vendéglőkkel. Nemegyszer elmagyarázta, hogy amelyik csehó olcsó, és kiváló whiskyt mérnek benne, ott holtbiztos, hogy minden este kitör a verekedés.
Nem láttam értelmét, hogy leragadjak a múltban, amikor itt és most megvolt mindenem, amire vágyhattam.
Miért kételkedel az érzékeidben?
- Azért (...), mert egy csekélység is megzavarja őket. A gyomromnak egy könnyű rendetlensége csalót csinál belőlük.
Az ember minden szerepében sajátos arckifejezést és külsőt ölt magára, hogy olyannak lássák, amilyennek ő szeretné. Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.
A racionalizmus, ez a lidércfénye a valóságnak merőben önkényes, csak azokat a részeit világítja meg és hagyja érvényesülni, melyek nem mondanak ellent a "tapasztalatnak" és a "gondolkodás törvényeinek", azaz a nyers, érzéki benyomásoknak és a hozzájuk alkalmazkodó hiányos logikának.
A dolgok csak akkor léteznek, ha az ellentétük is létezik. Ez így van a fénnyel és a sötéttel, az éjszakával és a nappallal, a nővel és a férfival, az erővel és a gyengeséggel is.
A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul. És aztán valahogy, valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.
A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.
A valóság ugyanaz. Ami van, az van. Mégis, ahogy a mesében, az ember így is, úgy is értelmezhet valamely helyzetet.
A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.
A gondolat csupaszabb és védtelenebb,
mint a megcélzott szarvas szeme.
Önmagán kívül nincs semmi egyebe.
Nincs semmi szép,
se kő, se virág, se nap,
csak az önmagát szülő gondolat.
Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk:
kővel, nappal, halállal szembefordulunk.
Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:
Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!